Myopia
Azt a szemet, amely a végtelenből érkező párhuzamos sugarakat a retina előtt egyesíti képponttá, myopiás szemnek nevezzük.
Amit tapasztalhatunk: Rosszabbul látunk távolra, mint közelre, ezt nevezzük rövidlátásnak. A rövidlátók mindent közelről néznek meg, szinte “belebújnak” a dolgokba. Kisfokú rövidlátás esetén csak távolra nem látnak jól, közelre viszont még idősebb korban is tökéletesen látnak szemüveg nélkül is.
Hypermetropia
Azt a szemet, amely a végtelenből érkező párhuzamos fénysugarakat a retina mögött egyesítené képponttá, hypermetrópiás szemnek nevezzük.
Amit tapasztalunk: Távolra jobban látunk, mint közelre, ezt nevezzük távollátásnak. A kisfokú távollátást fiatalkorban nehéz felismerni. Ilyenkor úgy tűnik, hogy távolra jól látunk, nincs panaszunk, de a nap végére, vagy ha sokat kell közelre néznünk, egy idő után elfárad a szemünk, megfájdul a fejünk, a fiatal kor ellenére is.
Presbyopia
Természetes folyamat, ami minden embernél bekövetkezik, 40-45 éves kor körül. A szemlencse az életkor előrehaladtával fokozatosan veszít a közelnézéshez szükséges alkalmazkodóképességéből, amit olvasószemüveggel lehet pótolni. A presbyopia mindenkit érint, legyen az myop, hypermetrop vagy helyes fénytörésű, azaz emetrop.
Amit tapasztalhatunk: A közeli távolságokra, rosszabbul látunk. Az olvasnivalót távolabb kell tartani vagy fel kell nagyítani monitoron vagy okostelefonon a szöveget és képeket.
Asztigmia
Ha a szaruhártya és/vagy szemlencse felszíne eltér a szabályostól, akkor asztigmiáról beszélünk. Ilyenkor a szemben a pontról nem pontszerű kép keletkezik, hanem vonal. Ennek következtében a látott kép - ami sok pontból áll - nem lesz éles. Az asztigmia lehet önálló fénytörési hiba, de társulhat rövidlátással vagy távollátással is.
Amit tapasztalhatunk: A legjellemzőbb tünet az, hogy nem elég kontúros a kép, amit látunk. Tévesztjük a számokat vagy a betűket, pl.: 3 – 8; 6 – 9 vagy e – c; K – R.
